Orra rövid és hegyes, szemei kicsik, fogai lándzsaszerűek, előreállók, hát- és has alatti úszói kicsik és egyforma méretűek, az első hátúszó közelebb helyezkedik el a hasúszókhoz, mint a mellúszókhoz.
Erősen lapított, kerekded teste, hosszú, vékony orra és kis szája van, ez utóbbi tele hosszú, tüskeszerű fogakkal. A hátúszó ostorszerűen meghosszabbodik. Maximális testhossz 23cm, az átlagos testhossz 21cm (NG).
Szemei és szája nagyok, alsó és felső állkapcsa 20-30 fokos szöget zár be. Fejéről hiányoznak az érzékszervek nyílásai, néhány apróbb egyednél a mellúszók tövénél és a mellrészen elhelyezkedő pikkelyek is hiányoznak.
A zátonyok tenger felőli oldalain és a lagúnákban gyakori vendég, de leginkább a védett parti vizeket és lagúnákat kedveli. Szinte mindig párban látható.
A kifejlett egyedeken széles fekete sáv látható (esetenként ferdén fut). Csak a Micronesian sweetlip sávjai futnak átlósan, a többi fajnak egyenes vonalú a csíkolata. Úszói sárga színűek, fekete pöttyök tarkítják őket. Maximális testhossz 72cm.
A hímek általában narancsszínűek (sárgás vagy vöröses árnyalattal), fejük és testük egy része viszont halványsárga. Mellúszóik alatt két rövid csík fut. Nem tüskés hátúszójuk 2-4 sugara hosszabb, mint a többi.
A zátonyok tenger felőli lejtőinek a felszínhez közelebbi zónáiban él, bentopelágikus, vagyis a nyílt vizek fenék közeli zónáit kedveli. A felszín felett lebegve az áramlattal szembe helyezkedik, és hagyja, hogy a zooplankton, az evezőslábú rákok és a rákfélék lárvái a szájába sodródjanak.
A viszonylag mélyebb vizeket kedveli, a zátonyok tenger felőli, meredek oldalának homokkal, kavicsokkal, vagy más durva anyaggal fedett, nyílt foltjain találhatunk rá legkönnyebben.
