Regisztráció | Elfelejtett jelszó | Felhasználónév: Jelszó:
   
 
 
Emlősök
Madarak
Hüllők
Kétéltűek
Halak
Gerinctelenek
Növények
Főoldal | Állataink | Emlősök (Mammalia) | Ázsiai elefánt (Elephas maximus)
A+ | A-
Ázsiai elefánt (Elephas maximus)
 
Rendszertan
Rend: Ormányosok rendje (Proboscidea)
Család Elefántfélék családja (Elephantidae)
Elterjedés:
Az ázsiai elefánt – amint a neve is mutatja – Ázsiában él. Egykor Mezopotámiában, Perzsiában és Észak-Kínában is élt hatalmas és összefüggő elterjedési területen, manapság azonban csak az indiai szubkontinens, Sri Lanka, Indokína, a Maláj-félsziget, Thaiföld és a délkelt-ázsiai szigetek egyes részein. Jelenleg 13 ázsiai országban tartanak nyilván vadon élő elefántokat, számukat összesen 35-55000-re becsülik. A fajt sokan nevezik indiai elefántnak, de ez nem helyes, hiszen ez az elnevezés valójában az ázsiai elefánt alfajának egyikét jelöli. A esőerdőkben és füves területeken egyaránt megtalálható, elsősorban az erdős területek határát kedveli.

 

Megjelenés:
A második legnagyobb szárazföldi állat, csak közeli rokona, az afrikai elefánt előzi meg a rangsorban. Testtömege 3-5 tonna, marmagassága a 3,5 métert is elérheti.

Sokaknak nehézséget okoz megkülönböztetni az afrikai elefánttól (Loxodonta africana);
Az ázsiai elefánt fülei - a testmérethez viszonyítva is - sokkal kisebbek, mint az afrikaié, testük legmagasabb pontja nyugalmi helyzetben a hát közepe, míg az afrikai fajnál a mar emelkedik ki leginkább. Az ázsiai elefántnak csak egy fogóujj van az ormánya végén (az afrikainak kettő), az agyar pedig ennél a fajnál csak a bikáknál kifejezett, a tehenek agyara kívülről nem látható.
Az ázsiai elefánt füle viszonylag kicsi, jobbára csak a bikának van agyara, a marja alacsonyabban van a hátánál, homloka domborúbb, és az ormánya végén csak egy nyúlvány található.

Az elefántok egyik legfeltűnőbb jellegzetessége az ormány, amely az orr és a
felső ajak összenövésével alakult ki. Az elefánt számára ez nemcsak légző- és
szaglószerv, hanem fogóeszköz is, s iváskor is nagy hasznát veszi. Az ormány
csupa izom, bármerre hajlékony, ugyanakkor az elefánt képes összehúzni és kinyújtani azt.
Az elefánt rajong a vízért, és kitűnő úszó. Ormányát olykor búvárpipaként használja.

Alfajai
• Srí lankai elefánt (Elephas maximus maximus) – Srí Lanka
• Indiai elefánt (Elephas maximus bengalensis) – India, Nepál, Banglades, Burma, Thaiföld, Dél-Kína
• Szumátrai elefánt (Elephas maximus sumatranus) – Szumátra
• Borneói törpeelefánt (Elephas maximus borneensis) – Borneó

Életmód és táplálkozás
Általában pár napnál ritkán tölt többet egy területen.
Elsősorban fűfélékkel táplálkozik, de levelet, fakérget, gyökeret és gyümölcsöt is fogyaszt. Változatos étrendjében mintegy 100 növényfaj szerepel,ám tápláléka 85%-át kedvenc 10-15 faja adja.
Főleg a reggeli és az esti órákban aktív, a legforróbb órákban inkább pihen. Naponta 150 kilogrammnyi táplálékot fogyaszt, amelynek csupán 44%-át emészti meg a bélrendszerében élő szimbiotikus baktériumok segítségével. Ezáltal az elefántürülék rendkívül fontos tényezője a táplálkozási láncnak. Az elefántok vízigénye szintén hatalmas, akár 140 litert is képesek meginni egy nap, ezért ritkán távolodnak el messze a vízpartoktól.

Az elefántok jellegzetes koponyája, állkapcsa, fogazat, agyara, füle és emésztőrendszere mind a nagy méret kialakulásával kapcsolatos alkalmazkodás eredménye. A koponya, az állkapocs és a fogazat a durva növényi anyagok összezúzására specializálódott. A koponya az agy méretéhez képest aránytalanul nagy, mivel viselnie kell az ormány és a nehéz fogazat súlyát, de viszonylag könnyű, mivel levegővel teli üregrendszer van benne.

Rendkívül szociális állat, az elefántcsoportok rokon tehenekből és azok fiatal utódaikból állnak. A legidősebb nőstény áll az átlagosan 20 egyedből álló csapat élén. A nagyobb csapat a nap folyamán időszakosan kisebbekre oszlik, amelyek között azonban állandó kommunikációt biztosít a messzire hallatszó hangjuk. A kifejlett bikák magányosan vagy csak hímekből álló csapatokban élnek, és csak a párzási időszakban csatlakoznak a tehenekhez. A legdominánsabb bika előjoga a párzás. A párzási időszakban a hímekben is hormonális változások játszódnak le, amelyek jelentős hatással vannak a viselkedésükre. Ez az úgynevezett muszt (musth), amikor a bikák rendkívül agresszívekké és veszélyesekké válnak.

Must: Hindi vagy urdu eredetű szó, jelentése „részeg”. Szélsőséges élettani állapot, melynek során a vér tesztoszteronszintje a hússzorosára nőhet. Ilyenkor a bikák agresszív viselkedési elemeket mutatnak. A teljesen kifejlett hímeknél ez nagyjából 60 napig tart.

Szaporodása
Vemhességi ideje az egyik leghosszabb az emlősök között, hiszen az elefántborjú 668 nappal a párzás után jön világra. Sokan azt gondolják, hogy ezek az állatok akár több évszázadon át is élhetnek. Ez azonban nem igaz, hiszen a legidősebb ismert ázsiai elefánt a hiteles adatok szerint 69 esztendeig élt. Az emlősök világában ez tekintélyes életkornak számít.

Természetvédelmi helyzete
Az ázsiai elefántot a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) jelenleg a "veszélyeztetett" fajok között tartja számon.
Korábban afrikai rokonához hasonlóan az agyarai miatt üldözték, mivel az elefántcsont mindig fontos szerepel játszott az emberi történelemben.

Ma a fő problémát az élőhelyeik pusztítása jelenti. Egy elefántcsorda számára igen nagy terület kell. Annak ellenére, hogy az elefánt fontos szerepet tölt be az elterjedési területén élő emberek hit- és kulturális világában, nehéz az együttélés az emberrel. A gazdák nagyon nehezen viselik el ha az elefántok megdézsmálják vagy esetleg teljesen elpusztítják a termést. Ráadásul egy feldühödött elefánt akár meg is ölhet egy embert vagy elpusztíthat egy házat.
A vadon élő elefántok számát 35 000 és 55 000 egyed közé becsülik Ezen felül ma nagyjából 15 000 példányra tehető a háziasított elefántok száma.
Korábban javarészt fizikai ereje miatt alkalmazták erdőirtásoknál vagy építkezéseknél, szerepét mára javarészt átvették a gépjárművek.

Vallási és turisztikai okokból azonban várhatóan egy kisebb mennyiségű domesztikált elefántot mindig is fognak tartani Ázsiában.

Elefántok a kultúrában
Ganésa, az elefántfejű isten a hinduizmusban
A Siva és Parvati istenek gyermekének tartott elefántfejű Ganésa az indiaiak legszimpatikusabb és legnépszerűbb istensége, akit – Brahma, Visnu, Siva és Durga társaságában – az öt főisten egyikeként tisztelnek. Az eszes, bölcs Ganésát cselekvéseiben meggondolt, döntéseiben körültekintő, vállalkozásaiban viszont bátor istenként emlegetik. Ő az, aki elpusztítja a gőgöt, az önzést és a hiúságot, ismeretekkel, tudással és jómóddal ruházza fel az embereket. Ezért – vallási szektától függetlenül – az összes hindu nagy szeretettel és tisztelettel gondol rá és emlékezik meg róla.

Állataink
Az európai fajmegmentési program keretében három, a legszebb hölgykorban lévő ázsiai elefánt érkezett Spanyolországból Állatparkunkba 2009 őszén. Yasmin, Motki és Tanya érkezte egyúttal azt is jelenti, hogy nálunk található Magyarország legnagyobb elefánt- és vastagbőrű gyűjteménye, így a már az Állatparkban élő afrikai elefánt mellett ázsiai fajjal is szélesedik a paletta; ezt egyébként Európa több száz állatkertjéből mindössze tíz teheti meg!

A mai elefántok előfutára a Phoshatherium, a legkorábbi ormányos, amely mintegy 58 millió évvel ezelőtt élt.


Képgaléria

Elterjedés

Az elefántok érkezése

Címkefelhő
elephas maximus elefántfélék thaiföld emlős ormányos kína ázsiai elefánt