 |
|
 |
|
|
Rendszertan
| Rend: |
Kékcápaalakúak (Carcharhiniformes) |
| Család |
Kékcápafélék (Carcharhinidae) |
Elterjedés: |
Az Atlanti-óceán nyugati részén: az USA Massachusetts államának déli részétől Argentínáig, valamint a Mexikói-öböl, a Bahama-szigetek, Kuba és az Antillák déli és nyugati része. Az Atlanti-óceán keleti részén: Portugáliától a Kongói Demokratikus Köztársaságig, beleértve a Földközi-tengert is. Az indopacifikus régióban: a Vörös-tenger, a Perzsa-öböl és Kelet-Afrika térségeitől egészen a Hawaii-szigetekig észlelték már példányait. A Csendes-óceán keleti részén: a Galápagos-szigetek és a Revillagigedo-szigetek térségében.
|
|
|
|
|
 |
|
 |
Élőhelye: Tengeri sós-félsós vizek lakója, bentopelágikus, vagyis a nyílt vizek fenék közeli zónáit kedveli. 1800 méter mélységig fordul elő, de általában 20-65 m között tartózkodik. Vándorló faj (oceanodrom).
Élőhely éghajlata és földrajzi kiterjedése: Szubtrópusi elterjedésű, elterjedési területe az é.sz. 45° és a d.sz. 38°, illetve a ny.h. 164° és a k.h. 170° szélességi és hosszúsági fokok közé esik. Az itteni vizek hőmérséklete 23°C – 27°C.
Zömök alkatú cápa. Orra mérsékelten hosszú, lekerekített. Felső fogsora háromszögletű, nyújtott, fűrészes szélű fogakból áll. Az első hátúszó nagyon magas, a két hátúszó között él húzódik. A hát szürkésbarna, esetleg bronzbarna, nincs rajta megkülönböztető mintázat, a has fehér. Az úszók simák, végeik alkalmanként enyhén sötétebbek lehetnek. Maximális testhossz 250 cm, az átlagos testhossz 200 cm (egyes adatok szerint a 300 cm-es nagyságot is elérheti). A legnagyobb dokumentált testsúly 117,9 kg, a maximális dokumentált életkor 32 év.
Biológiája: A partközeli vizekben éppúgy megtalálhatjuk, mint a nyílt óceánon, a kontinentális padok és szigetselfek (szigetek vízfelszín alatti folytatásai) körül, illetve az ezekkel szomszédos mélyebb vizekben. Öblökben, folyótorkolatokban és kikötőkben gyakran megfordul, azonban kerüli a homokos partokat, a szörfösök által látogatott zónákat, a korallzátonyokat, a tengerfenék durva felszínű részeit és a felszíni vizeket. Általában a fenék közelében tartózkodik 280 méterig. Közismerten vándorló állat, nagy területeket barangol be, az évszaktól függ, hogy elterjedési területeinek mely részein látható éppen. Tápláléka főleg csontoshalakból áll, de szívesen fogyaszt még kisebb cápákat, fejlábúakat, garnélarákokat, rájákat és csigákat is. Vivipar (elevenszülő). Szexuális dimorfizmus, más néven nemi kétalakúság jellemzi (vagyis a hím egyértelműen megkülönböztethető a nősténytől), ennek egyértelmű bizonyítéka a bőrréteg eltérő vastagsága a még nem ivarérett és a már ivarérett nőstény cápáknál. A populációk kor szerint elkülönülnek. A fiatal példányokat nehézségek nélkül lehet akváriumban tartani. Élelmiszer (cápauszony levesként, füstölve, szárítva-sózva, vagy nyersen), bőráru és olaj formájában is felhasználásra kerülhet, de kínai orvosságot is készítenek belőle és sportból is vadásszák.
A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) Vörös Listája alapján a faj a Kis veszélyeztetettségű, ezen belül a Fenyegetettség közeli kategóriába tartozik.
Emberre veszélytelen.