 |
|
 |
|
|
Rendszertan
| Rend: |
Kőkorallok (Scleractinia) |
| Család |
Pocilloporidae |
Elterjedés: |
Élőhelye: Tengeri aljzatlakó faj, korallzátonyok fontos tagja 40 m-es mélységig, a legnagyobb bőségben azonban 5 és 20 m között található.
Élőhely éghajlata és földrajzi kiterjedése: Trópusi elterjedésű, elterjedési területe az é.sz. 36° és a d.sz. 35°, illetve a k.h. 32°-10° szélességi és hosszúsági fokok közé esik.
Elterjedés: Az indopacifikus régióban: a Hawaiitól és Panamától keletre, a Lord Howe-szigettől délre, a Vörös-tengertől nyugatra és a Japántól északra fekvő térség vizeiben mindenütt előfordul.
|
|
|
|
|
 |
|
 |
Ágas-bogas felépítése van, ágain rengeteg dudor látható. A kis korallpolipok 1 mm keresztmetszetűek, plocoidok (vagyis különállóak és saját fallal rendelkeznek), és a dudorok felszínén valamint azok között is megtalálhatók. Hajlamosak azonban összesűrűsödni az ágak csúcsain (faluk összeolvad). Az ágak vastagsága attól függ, mekkora mélységben található a korall, és mennyire van kitéve a vízmozgásoknak. Színe márványos barna, zöldes vagy rózsaszín. Maximális testmérete 30 cm.
Kolóniái sekély vizekben (lagúnák, mangrove mocsarak) vagy a hullámmozgásnak kitett területeken fejlődnek (tiszta vizű zátonyplatók), az ez utóbbi környezetben élő korallok ágai vastagabbak és erősebbek. A háborítatlan, mély vizekben is előfordul, ilyenkor azonban az ágak hajlamosak elvékonyodni és elgyengülni. Gyakran díszíti az akváriumokat, de mész és beton gyártásához is felhasználják
