A  Kelet-indiai cikász több millió évvel a virágos növények előtt megjelent a Földön. Sokan pálmának tartják ezt a mutatós növényt, mely rendkívül lassan nő, évente csupán egy levélkoszorút fejleszt.

A magvakat és a fiatal leveleket megfőzik, a törzs beléből pedig szágópótlékot nyernek. Rendkívül gondosan kell elkészíteni, mivel valamennyi cikász- és bunkóspálmaféle nagy hatású idegmérgeket tartalmaz. A kelet-indiai cikász mellett a japán cikászt (Cycas revoluta) is gyakran termesztik. Ez Kelet-Ázsiában honos, és az előzőtől keskenyebb, körülbelül 5milliméter széles levélkéiben tér el, amelyek a levélalap felé lassan kisebbednek. A termőlevelek közt még nagyobb a különbség: a kelet-indiai cikász termőleveleinek csúcsi része lándzsa alakú, a széle alig tagolt, míg a japán cikásznál széles és erősen rojtos szélű.

Gyakorlati tanácsok:
A fiatal cikászokat nem szabad tűző napra tenni, az idősebbek már hozzászoktathatók.
Télen 15°C-on tartható, nem ajánlatos túl meleg helyen teleltetni.
Nagyon lassan nő, ezért aki 1-3 leveles fiatal növényt vásárol - amelyen a mag még látható - jól szerelkezzen fel türelemmel. 3-4 évig csak 1-1 levele fog nőni, csak ezek után kezdenek fejlődni a levélkoszorúk több levéllel egyszerre.
Időnként permetezzük s csak akkor öntözzük, ha a földlabda teteje száraz.
Nagyon vastag gyökerei vannak, ezért a fiatal növények hamar kinövik cserepüket, ezért minden évben át kell ültetni őket tavasszal.