Természetes körülmények között trópusi esőerdőkben fordul elő, ahol hegyoldalakban és fákon él. Tölcsérében esővizet, növényi maradványokat és egyéb, bomlás után táplálékként hasznosuló részeket gyűjt össze. Ebből a tölcsérből nőnek ki az új levelek is, amelyek kezdeti, teljesen besodort állapotukból csak lassan nyújtóznak ki.

Nevét a levelek elhelyezkedéséről kapta;. felálló majd ívben meghajló fényes almazöld levelei, rozettát alkotnak, így az egész növény egy madárfészekre hasonlít.

Gyakorlati tanácsok:

A széles, hosszú levelű trópusi madárfészekpáfrány az egyik legmutatósabb növény. Bár eltér a páfrányfélék jellegzetes formájától, gondozása és helyigénye megegyezik a többi páfrányéval.

Ez az őserdei növény nedves-meleg környezetben érzi magát a legjobban. A cserepét állítsuk sóderrel telt tálcára, így a párát biztosítjuk ám a gyökér nem fullad meg.
A páfrányokhoz hasonlóan savanyú talajt kedvel és nagyon meghálálja ha lágy vízzel, esővízzel öntözzük és permetezzük. Nem bírja a szárazságot, magas páratartalmat igényel, száraz helyen rendszeresen permetezzük a leveleit. Fényigénye közepes, a félárnyékot kedveli. Hőigénye közepes. Fagyérzékeny. A növény spóravetéssel szaporítható.
Kétévente egyszer ültessük át nagyobb cserépbe, ehhez használjuk savanyú tőzeges laza virágföldet.