 |
|
 |
|
|
Rendszertan
| Rend: |
Sügéralakúak (Perciformes) |
| Család |
Szarvashalak (Zanclidae) |
Elterjedés: |
Az indopacifikus régióban: Kelet-Afrika partjaitól a Rapa- és a Ducie-szigetig, Japán déli részétől és a Hawaii-szigetektől északra, illetve a Lord Howe-szigettől délre találhatjuk meg. A Csendes-óceán keleti részén: a Kaliforniai-öböl déli részétől Peruig honos. Németországban szigorú szabályozás alatt áll a faj kereskedelme.
|
|
|
|
|
 |
|
 |
Élőhely: Tengeri faj, korallzátonyok közelében fordul elő 3-182 m-es mélység között. Általában 5-182m mélység között tartózkodik.
Élőhely éghajlata és földrajzi kiterjedése: Szubtrópusi elterjedésű, elterjedési területe az é.sz. 32° és a d.sz. 37°, illetve a ny.h. 70° és a k.h. 31° szélességi és hosszúsági fokok közé esik. Az itteni vizek hőmérséklete 24°C-28°C.
Erősen lapított, kerekded teste, hosszú, vékony orra és kis szája van, ez utóbbi tele hosszú, tüskeszerű fogakkal. A hátúszó ostorszerűen meghosszabbodik. Maximális testhossz 23cm, az átlagos testhossz 21cm (NG).
Szívesen időzik a zavaros vizű belső lagúnákban, a zátonyplatókon, illetve a szikla- és korallzátonyok tenger felőli tiszta vizű oldalán. Bentopelágikus, vagyis a nyílt vizek fenék közeli zónáit kedveli. Legtöbbször kisebb, 2-3 fős csapatokkal találkozhat az érdeklődő, de a kifejlett egyedek előfordulhatnak magányosan, párban és ritkán nagyobb rajokban is. Kisebb héjas, és páncélos állatokat fogyaszt. A hosszan tartó pelágikus (szabadon úszó) lárvastádium az oka széles elterjedésének és erős színezetének, mely semmilyen földrajzi típust nem jelez. Népszerű akváriumi hal, de csak ritkán éli túl a tartás körülményeit. A megélhetés miatt horgásszák.
Emberre veszélytelen.