Hajdan két nagy összefüggő területen élt, északon Dél-Csádtól Kelet-Afrikáig, délen Délkelet-Angolától Mozambikig, illetve a Dél-Afrikai Köztársaság északi részéig. Elterjedési területe ma már csak töredéke a hajdaninak, mert a vadászat miatt sok területen kipusztult. Két alfaja ismeretes, amelyek földrajzilag jól elkülöníthetők. Az északi alfaj (Ceratotherium simum cottoni) Csádban és Szudánban, a Szaharától délre eső vidékeken, valamint Észak-Ugandában és Északnyugat-Zairében honos, a déli (Ceratotherium simum simum) pedig Angola és Zambia határvidékén, Botswanában, Zimbabwében, Mozambikban, valamint a Dél-Afrikai Köztársaságban fordul elő.

Az elefántok után a második legnagyobb szárazföldi állatok. Testhossza a 3,8 m-t, marmagassága a 2 m-t, testtömeg pedig a 3600 kg-ot is elérheti. Közeli rokonától, a keskenyszájú orrszarvútól leginkább szélesebb szájnyílása, erőteljesebb marja és nagyobb testméretei különböztetik meg. Fején két orrszarvat visel, melyek közül az elülső hossza akár az egy métert is meghaladhatja.

Hallása és szaglása kitűnő, látása viszont annál gyengébb.
Elsősorban fűfélékkel, kisebb részben levelekkel és gyümölcsökkel táplálkozik.
Az orrszarvúak között a leginkább társaságkedvelő faj. A tehenek borjaikkal kisebb csoportokban élnek, míg a domináns bikák magányosan. A bika bőszen védi ürülékükkel és vizelettel jelölt területét a betolakodókkal szemben, hiszen az ő előjoga a területén élő tehenekkel való párosodás. A hím állat 1-3 hétig udvarol a nősténynek, aki a párzás után elhagyja a bika territóriumát. 16 hónapnyi vemhesség után jön világra a közel fél mázsás borjú, aki 2-3 évig anyjával marad, s csak 4-5 évesen válik ivaréretté.

Nemzetközi védelem: CITES I.II. - EEP