A hímek színezete összetettebb, egyúttal élénkebb is, mint a nőstényeké fiatalkorukban. A kifejlett egyedek testének középső részén elhelyezkedő pikkelyeket kék vonal szegélyezi, míg a mellúszók tövénél keskeny, ferde kék/lila sáv nyúlik a has felé.

Ismertetőjele a sárgától a narancsig minden színárnyalatban pompázó háti rész, mely egyedül a nagyon fiatal egyedekről hiányzik. A hímek narancsosabb színűek és fejükön koronaszerű sötétvörös foltot viselnek.

Testén 7 vagy 8 pár egymást váltó, figyelemre méltó vörös, kék, fehér és feketés sávok díszlenek. A mellúszókat 2 nem elágazó, és 14 elágazó úszósugár merevíti.

Meredek lejtők közelében gyakran találkozhatunk vele, magányosan, párban, vagy esetenként kis csapatokat alkotva. Bentopelágikus, vagyis a nyílt vizek fenék közeli zónáit kedveli.

Meredek zátonylejtők lakója, leggyakrabban a gazdag korallmezőket átszelő kis, kavicsos sávokat látogatja. Bentopelágikus, vagyis a nyílt vizek fenék közeli zónáit kedveli, a 20 és 90 méter közti mélységi zónában tartózkodik a legszívesebben.

Színe változatos: testének legnagyobb része világos narancssárga, ahol a csíkok pettysorozatokká szabdalódnak, kisebb része pedig majdnem teljesen lila.

Zömök alkatú cápa. Orra mérsékelten hosszú, lekerekített. Felső fogsora háromszögletű, nyújtott, fűrészes szélű fogakból áll. Az első hátúszó nagyon magas, a két hátúszó között él húzódik. A hát szürkésbarna, esetleg bronzbarna, nincs rajta megkülönböztető mintázat, a has fehér.

A farokúszón lévő harmadik fehér sáv segítségével különböztethető meg az A. sebae-től, ez utóbbinál ugyanis hiányzik, vagy nyeregszerű folt formájában látható.

Narancsszínű, szemei mögött függőleges, feketeszélű fehér csík látható. A fiatal egyedek színe vörös, és további két fehér csík fut testükön, egy a középső részen, egy pedig a farok tövénél. A hasonló fajoktól fekete hasúszói különböztetik meg.