Virtuális kalandozás az Ócenáriumban

A Zöld Piramis Óceanáriumába belépve a látogató elsőként a tengerparti fövenyen szaladgáló tarisznyarákokkal találja szemközt magát. Ezek az apró tengeri élőlények legyőzték azt a hatalmas problémát hogyan juthatnak a légköri levegőből az éltető oxigénhez, így képesek elhagyni a vizet. A tenger által partra vetett bőséges lakomából nagy buzgalommal veszik ki részüket, de azért ha veszély fenyeget, a vízbe menekülnek vissza.

Továbbhaladva egy 15m³-es medencében a trópusi tengerpart sekély vizének színpompás halfajai fogadják a látogatót. Ebben a medencében kaptak helyet a Némó című rajzfilmből mindenki által jól ismert Közönséges bohóchalak is. Annak érdekében, hogy bemutassuk nem csak egy fajta Némó létezik számos más bohóchalfaj is itt kerül bemutatásra a mintegy 30 fajt tartalmazó családból például a Pajkos-, a Sárgafarkú-, a Fahéjszín-, a Nyerges-, valamint a szeme alatt védekezésre szolgáló hegyes tüskét viselő Bársony bohóchal. Természetesen a bohóchalak számára védelmet és lakást biztosító virágállatok is itt kerülnek bemutatásra. A bohóchal és virágállat kapcsolatának kevésbé ismert momentuma az, hogy nem csak a virágállat védi a halat ragadozóitól, de a kis bohóc is elüldözi akár a nála sokszorta nagyobb halakat is melyek a virágállatból lakomáznának.

Utunkat tovább folytatva a mintegy másfélezer literes korallszirti medencéhez jutunk. Ennek a medencének legfontosabb lakói az állatvilág egyedülálló építőmesteri a kis polipú kőkorallok melyek kitartó munkája nélkül a Nagy korallzátony sem jöhetett volna létre Ausztrália partjai mentén. A korallok jelentős részének szöveteiben egysejtű algák találhatók. A korallok védelmet valamint tápanyagokat juttat az algáiknak melyek ezt cukrokkal és egyéb szerves vegyületekkel viszonozzák. Ezt a szoros együttműködést mely mindkét fél előnyére válik, a tudósok szimbiózisnak nevezik.
A soron következő fejlábúakat (polipok és rokonaik) bemutató 2,5m³-es medencében igazi ritkaságokat, a Hajós polipokat más néven Nautiluszokat tekintheti meg a látogató. A Nautiluszok igazi élő kövületek, rokonságuk a Paleozoikumnak nevezet földtörténeti korban virágzott, mely 542 millió évvel ezelőtt kezdődött és 251 millió évvel ezelőtt fejeződött be.
Házuk előre csavarodó spirál, amely egymást követő kamrákból áll, amelyek folyadékot és gázkeveréket tartalmaznak. A gáz és a folyadék arányának változtatásával a csigáspolip szabályozni tudja tartózkodási mélységét a tengerben. A „sapka” húsos, és négy tapogató hüvelyének összenövésével jött létre. Amikor az állat visszahúzódik a házába, ez a „sapka” zárja le a nyílást. Éjszaka az állat kinyújtja házából a tapogatóit, hogy táplálékot vegyen fel. A tapogatók csúcsán érzékelők találhatók, amelyek segítségével a csigáspolip megízleli a körülötte levő vizet, és „kiszimatolja” a tengerfenéken a zsákmányt. Az állat szeme fejletlen, úgynevezett gödörszem; elsősorban a fény és a sötétség váltakozását érzékeli. A csigáspolip belső szervei házának legkülső kamrájában találhatók.
A soronkövetkező 13m³-es medence a korallszirt nagyobb halait mutatja be. Itt kaptak helyet a különféle doktorhalak is. Nevük alapján úgy gondolhatnánk, hogy ők a korallszirt egészségügyi felelősei, holott csak arra utal, hogy az ide tartozó fajok faroktövén az orvosi szikéhez hasonló élességű penge található. Egyes fajoknál a penge mint egy bicska egy megfelelő barázdába behajtható és csak szükség esetén pattintják ki, míg más fajok esetében nyitott állapotban, széles erős alappal rögzül. Mindkét esetben feladata a fajtársak közti „viták eldöntése” valamint a ragadozók támadókedvének csökkentése.

Továbbhaladva a Tűzhalak 6m³-es henger alakú medencéjéhez jutunk. Ezek a skorpióhalak családjába tartozó szép tigriscsíkos hatalmas zászlós uszonyokkal rendelkező halak halálos veszélyt jelentenek az őket háborgatókra, hisz hátúszó sugaraik tövében erős méregmirigyek találhatók. Ha zaklatják őket, akkor nem iramodnak el azonnal, mint a többi hal csak a támadó felé fordítják ezeket a fegyvereket jelezve, hogy jobb ha könnyebb vacsora után néz a ragadozó mely őket szemelte ki. A medence további lakói szintén a skorpióhalak családjából kikerülő sziklahalak, melyek szintén rendelkeznek méregmirigyekkel de védekezésként az álcázást is bevetik. Az avatatlan szemlélő számára megtévesztésig hasonlítanak a tengerfenék algákkal benőtt szikláira. Ez a tökéletes álca nem csak a védekezést, de a táplálékszerzést is segíti, mivel az apró halak nem tudják megkülönböztetni ezt a ragadozóhalat a környezetétől.
A tűzhalak medencéje mellett található a tüskés languszták medencéje. Ezek a nagyméretű rákok ínyenc falatot jelentenek a „tenger gyümölcseiért” rajongóknak. A homárral ellentétben első lábpárjukon nincs olló csupán egy-egy kapaszkodószerv. A második csáppár viszont jelentősen megerősödött hossza meghaladja a test hosszát. A csápokat összedörzsölve recsegő hangot képes adni. A természetben kisseb rákokkal, csigákkal, kagylókkal, dögökkel táplálkoznak.

A következő 10m³-es medencében a híres hírhedt murénákkal ismerkedhetünk meg. Rossz hírüket valószínűleg Néró császárnak köszönhetik, akiről a legenda úgy tartja, hogy vendégei szórakoztatására rabszolgákat dobatott murénákkal telt medencébe, hogy azok a szerencsétlen áldozatot elevenen felfalják. A legendának nem sok alapja van hisz természetes körülmények között murénák sohasem támadnak emberre hacsaknem zaklatják őket. A medence lakói a mintegy 70cm hosszúra növő Rácsos murénák. Nappal fekete fehér mintázatuk igen feltűnő, de éjjel mikor táplálék után járnak ez a hálózatos minta teljesen feloldja körvonalaikat.  

Közvetlenül a murénák medencéje mellet egy másik érdekes faj a Hosszúorrú csikóhalak csapata kapott helyet. Fura sakkfigurára emlékeztető alakjukkal a csikóhalak nagyon eltérnek a többi haltól, de ne gondoljuk, hogy ez a testalak és a suta úszás a természet kiszúrása ezekkel az állatokkal. Uszony nélküli hosszú farkuk kapaszkodófarok, kiválóan alkalmas arra, hogy lehorgonyozzák magukat a korallokhoz, vízinövényekhez. Mikor így rögzítették magukat és együtt lebegnek az áramlatban a növény részeivel szinte lehetetlen felismerni őket. Így lebegve, ingadozva gyors szippantásokkal kapják el az apró lebegő rákocskákat melyek fő táplálékukat jelentik. A csikóhalak másik érdekes tulajdonsága, hogy a hímek hordják ki az ikrákat. Hasukon olyan költőtasak található, mint a kenguru erszénye. Ebbe a tasakba helyezik el a nőstények ikráikat. Így legalább a hím csikóhal biztos lehet benne, hogy saját utódait neveli fel.

A következő 6000 literes medence lakói a színpompás császárhalak és pillangóhalak. A császárhalak jellemzője hogy kopoltyúfedőjükön védekezésre szolgáló tüskéket viselnek. Elmondhatjuk róluk, hogy csípősen szeretik a vacsorát, hisz fő táplálékukat a szivacsok mellett korallpolipok és egyéb csalánzók jelentik. Sok császárhalfaj például a Színváltó császárhal fiatal egyedei teljesen más színűek és mintázatúak, mint a kifejlett egyedek. Ennek oka, hogy ezek a kemény területtartó elzavarnák a fiatal egyedeket területükről. A fiatal császárhalak gyakran felcsapnak nagyobb halak doktorainak ’tisztogató állomásokon’ várják a cápákat és egyéb halakat melyek nyugodtan tűrik, hogy leszedegessék róluk az élősködőket.
A császárhalak medencéjét elhagyva elérkezünk a cápákat bemutató közel félmillió literes medencéhez. Több ….cm vastag akril panelen valamint egy akril hengeren átsétálva magunk mellett, alatt és felett érezhetjük ezeket a csodálatos ragadozókat. A cápa medence legnagyobb lakói egy közel 2,5m-es Homoki tigriscápa egy 1,8m-es Dajkacápa, két 1,7m-es Homokpadi cápa valamint itt kaptak új otthont a Nyíregyházi állatpark régi lakói a Feketefoltú szirtcápa valamint Ibolya a fehérfoltú szirtcápa. Mint azt sokan tudják, Ibolya volt az, aki egy évvel ezelőtt szűznemzéssel hozott világa egy utódot, mely cápák esetében a harmadik ilyen, ismert eset volt a világon.

A cápákról köztudott, hogy fogaik több sorban állnak és a legkülső aktív sorból kihulló fogakat a következő sorból mindig új fogakkal képesek pótolni. Kevésbé ismert az, hogy a cápák testét borító pacoid pikkelyek szerkezete nagyon hasonló fogaik szerkezetéhez. Belülről kifelé mindkettő pulpából, dentinből és zománcrétegből áll. Á cápák bőre olyannyira érdes és erős hogy a régi kultúrákban csiszolópapírként használták. A pikkelyek szerepe sokrétű, sok fajnál olyan élesek, hogy a teljes bőr egy fegyvert képez, képes mély és fájdalmas sebet okozva elkedvetleníteni vele a támadót. Az aljzatlakó cápáknál védik a testet a sziklák, korallok okozta horzsolások ellen. A pikkelyek további feladata a felületi ellenállás csökkentése és az áramvonalasság növelése mely segíti úszásukat, irányváltoztatásukat. 

További különlegesség a különféle cápafajoknál a szaporodásmódok változatossága. A legősibb a ’ tojás ’ rakástól mikor egy pete található egy szaruszerű kemény burokban az emlősök méhlepényéhez hasonló anya utód kapcsolatig sok változat megfigyelhető. Talán legbizarabb eset a Homoki tigriscápánál megfigyelt méhen belüli kannibalizmus mikor az embriók már az egyedfejlődésnek ebben a korai szakaszában harcolnak egymással és táplálkoznak egymás testéből, míg csak egy marad.
Az óceanárium utolsó atrakciója egy újabb élő kövület. A Tőrfarkú rákokhoz nagyon hasonló faj 230 millió éves valamint rokon fajok 400 millió éves kövületei ismertek. Bár nevűk a rákokhoz sorolja őket, de fejlődéstörténetileg közelebbi rokonságban állnak a pókokkal és skorpiókkal, mint a rákokkal. Az aljzaton járkálva puhatestűekkel, férgekkel, dögökkel táplálkoznak és akár 20 évig is élhetnek.
Ez az élő kövület felhívja a figyelmet arra, hogy védjük ezt az ősi, bonyolult és csodálatos világot legfőképpen magunktól, akik végső feledésbe sodortunk sok fajt míg mások épp most tántorognak a kipusztulás szélén, kapzsiságunk és nemtörödömségünk miatt.